Közösségi oldal ajánlat

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A Fridzsláda igaz története

2009.01.01. 11:34 Landdie

Jaj néktek, ha eljön Nyihova Mikulásevics!
"Blájen után szabadon"



 
Biztosan sokan ismeritek a legendákat Holle Anyóról, Aladdin skodalámpájáról, és talán Ehunról is hallottatok már.

Volt egyszer egy isten, úgy hívták, Nyihova Mikulásevics. Kiválasztotta népét, választása az ős-morvszlákokra esett. Történt, hogy a nyolcadik napon Nyihova Mikulásevics megteremtette a Szent-Jégkorszakot, így rút idők jártak ekkor a Kárpátovok hegyeinek déli lankáin is. Az ős-morvszlákok a fagy mínusz-fokságában tengették életüket, a borzalmas hideget rajtuk kívül csak az ellenálló állatfajok tudták elviselni. A fagy genetikailag torzította az osztatlan patás, melegbekérődző barmaikat, melyeket az ősmorvszlák nyelv csak rémszarvasként emlegetett. Ehun a nép egyszerű pásztora a hegy lankáin legeltette a rémes külsejű jószágait, amikor jeges orcája felvidult, hiszen meglátott a domboldalban egy nagy bokor hóvirágot. Sietett és hosszan legyezte a növényeket addig, amíg azok teljesen el nem száradtak. Ehun fújta is a hóvirágot, hogy segítse a száradást, de mikor már száraznak tűntek a szárak, a hóvirágok maguktól meggyulladtak. A pásztor riadtan hátrahőkölt, majd a lehetetlenül nagy lángokba bámulva morogta.

- Mi az iste…-

Nem tudta befejezni, mert a lángokból hang tört elő.

- Ehun szólítalak téged Ehun. Én vagyok a te istened, Nyihova Mikulásevics!-

A pásztor a hóba vetette magát, majd riadtan motyogta.

- Ehun vagyok.-

A lángok felszítódtak, majd a hang ismét megszólalt.

- Tudom, hogy így hívnak Ehun. Parancsot adok néked, hogy megszabadulj népeddel a fagy mínuszfokságából! Elsőként adok néked kilenc parancsolatot, melyet ráírsz a tábla szalonnákra, mit most néked adok. Itt van néked egy hajsütővas, mellyel beleírod a szalonnába parancsaim! ......



Miután a hóviráglángok kihunytak, és a pásztor befejezte az írást, Ehun hóna alatt a parancsolatos szalonnákkal, zsebében a hajsütővastól füstölő hóvirágszendviccsel, megindult lefelé a lejtőn szeretett népéhez. A rémszarvasok hangosan ugatták a félholdat és néha rámordultak egy-egy a Kárpátovok sziklái mögül előbújó havasmedvére.
Ehun alighogy beért a faluba, gyanakvó tekintetek össztüzébe került. Sokan kiáltották feléje:

- Szalonnatolvaj! Perverz állat, ráírtál a húsokra! Micsoda undorító pfúj!-

A pásztor azonban még akkor is szaladt, amikor a nép már szinte megjegelte a felbőszülten rázúdított folyamatos hógolyózáporral. Ehun vadul kiáltozni kezdett.

- Ne bántsatok! A mi istenünk, maga a nagy Nyihova Mikulásevics szólt hozzám a lángoló hóvirágbokorból!

A nagy riadalomra elősietett az ős-morvszlákok legfőbb jégpásztora, Szalovnoj.

- Mi emez riadalom? Mi zavarja békés jégvilágunk mamutszegény napjait, tán sikerült megnyitni a faluszéli jégcsapot? Nos?


Ehun idegesen gyújtott rá egy száraz fenyőtobozra, szinte észre sem vette, hogy kihullottak a szalonnatáblák a hónaljából. Szalovnoj leesett állal bámult Ehunra, aztán kimeredt szemekkel nézte a pásztor lába melletti szalonnatáblákat. Szalovnoj kört rajzolt a mellkasára, majd égnek tartva tenyereit kiáltozni kezdett az odasereglő nép felé.

- Emberek, morvszláknyikok! Itt a jel, a Szent Jel, a Szent Kétágú Kör…ö..öö.. semmi kétség, ez itt Nyihova Mikulásevics a mi istenünk jele a szalonnákon!

Ehun kivette a füstölő tobozt a szájából, majd zavartan körbepillantott. A tömeg moraja szinte mindent elnyomott.

- A kétágú kör! –

Szalovnoj sátrában csak a legfőbb jégpásztor, Koleszterová pásztor, Zanussziny pásztor és Ehun tartózkodott. A szalonnatáblákat tanulmányozták és vitatkoztak.

- Én értem az első nyolc parancsolatot, de ez a kilencedik…- csóválta fejét Szalovnoj.

- Mit írtál ide Ehun? Mit diktált néked a mi istenünk?- kérdezte Koleszterová.

A pásztor a vállát vonogatta.
- Háát…nem igen tudok ám én olvasni. Leírtam amit mondott az isten.-

- Mi az, hogy nem tudsz olvasni? Írni meg tudsz?-

Szalovnoj mérgesen legyintett, aztán ismét a táblák fölé hajolt.
- Az van ideírva, hogy készíts nekem ládát, amelynek neve Fridzs, ami óv a melegtől, megtartatik a fagy, ki benne lész, fel nem olvad.

Koleszterová méltatlankodva csapkodott.
- Ennek semmi értelme! Ki a bánat akarhat ennél is hidegebbet? A nyúlzúzanyárson talán nem fagy meg a hús ebben a fagyos jégvilágban, de kérdem én, minek…



Ehun mérges tekintetek össztüzében vágott közbe.
- Talán..talán ..hamisítvány a szalonnairat. Lehet, hogy a kétágú kör is hamis.

- Te hülye, hát nem te írtad rá a szalonnára a hajsütővassal az isten parancsolatját?
Üvöltötte Zanussziny.

- Ja, de, ha esetleg a lángoló hóvirág, az esetleg mégsem az isten gyújtotta meg és…

- Badarság! Világosan le van írva.: „A ládát melynek neve fridzs, hívjátok mától a fridzsnek ládájának, melybe, ha betesztek és ottmarad, akkor ki nem vész onnan.”

Zanussziny folytatta.
-„ A Fridzsláda, melybe, ha be nem raktok, de ki sem vesztek, az olyan, mintha az maradna benne, mit ti bele sem raktatok mégis ottmarad, ha ki nem veszitek. Ám mikor kiveszitek, mit be nem raktatok, akkor csak az marad benn, amit beraktok, feltéve, ha ki nem veszitek azt.

Szalovnoj homlokráncolva a térdére csapott.
- Elég Zanussziny testvér! Lapozz…öö..öö..fordítsd meg azt a szalonnatáblát!

A hittárs úgy is cselekedett, aztán ismét felolvasott.
- A Fridzsnek Ládáját, burkold meg rémszarvasprémmel, hogy a hideg ne jöjjön ki belőle, sem a meleg ne férkőzzön hozzá. Eztán tarkítsd a tetejét kürtös lehellel, mely emlékeztet nagy kegyelmemre…

- Állj! Állj, állj! Kürtös lehel nem magyar volt? –

- Nem nagybetűvel volt írva, különben is itt áll, hogy.:”Meglehellem tudatotokat, hogy Szent vezetéket építsetek a Fridzsnek ládájához, melynek neve kábel.” Biztos, hogy nincs baj a nevekkel, eredeti az írás, nem lehettek ennyire hitetlenek! Kádám atya elsőszülött gyermeke Kábel volt! Igaz, hogy megölte Áint, de akkor is!

Szalovnoj bólogatva mondta.
- Rendben! Olvassd tovább a Szent-Szalonnát!-
- „ Midőn kiépítetted a kábelt az én Szent eb-szporciós kompresszoromhoz, a kábel számodra átok, mint a luk, ahova dugatik.”

Szalovnoj és Koleszterová felvont szemöldökkel bámultak egymásra. Ez utóbbi szólalt meg elsőként.
- Sejtem, mi Nyihova Mikulásevics parancsa evvel! Az eb porcióját a kompra kell szorr.. talán szorrítani?

- Dehogy! Különben is az összes komp belefagyott a Dunajba. Inkább nézzük tovább!

- „ A kábelben van az én nagy kegyelmem, mely lakozik még a villámokban is. Veszedelem a kegyelem számotokra, az érintés bűn, a bűn pedig halál. Halál lesz bőrötökön át, és szőrötökön át! Mert még nem tudjátok, mi az, ha megrázza télapó a szakállát!”

Percekig néma csend honolt a sátorban, aztán Ehun megszólalt.
- Háát azt értem, hogy nem szabad megfogni azt a ládához menő kábelt, de ki a fene az a télapó?!-
- És mi az, hogy megrázza télapó szakállát?
- A villámokban van a kegyelem, ami miatt megrázza a szakállát, akkor azért esik a hó?

A négy férfi hosszan gondolkodott a sátorban, hol, saját, hol egymás körmein rágódtak. Aztán Koleszterová kibökte.

- Olvastam valamit a makkfúziós rémszarvasról, a Hó-tengeri tekercsekben! Ott volt szó utoljára a meleg problémájáról. Ott volt egy apó, aki belerugókarosra csinálta meg a szánt és…

- Nem. Neem, az teljesen más! Különben sem terem már makk ötven éve. – mondta Zanussziny.

Szalovnoj arca egyre komorabbá vált, halálosan elsápadva lassan felemelkedett, majd egyre hangosabban kezdte kiabálni.
- Tudom! Tudom már ki a fene ez a télapó! Ez mégis valami magyar ármány! Nyihova Mikulásevics magyarra fordítva télapót jelent! Hogy lehettünk ennyire balgák! Biztos a magyarok istene küldte a fridzsládára vonatkozó parancsot, hogy még jobban fázhassunk! Átok, átok!

Ehun bólogatva vonogatta a vállát.
- Nekem már gyanús volt a legelején! A kört alkotó két egyenes ág nem alkot tökéletes kört. Hamis a kétágú kör, a mi istenünk emblémája nem ilyen!

Szalovnoj az őrségért kiáltott.
- Őrség, őrség! Vigyétek innen ezeket a hamis szalonnákat, törjétek össze őket, aztán ládába vele, meg a hajsütővassal is! Elásni! Gyorsan! A kétágú kört meg tüntessétek el!

- Na..de..- motyogták az őrök.

- Mit, na de?! Hintsetek rá, margarinport, vagy rágassátok le a rémszarvasokkal! Micsoda idők?! Ehun! Te pedig jól nézd meg, ha legközelebb lángoló, beszélő hóvirágot látsz!





Később elásták a Fridzsládát a Szvatop-lukba, hogy senki se találja meg.





A bejegyzés trackback címe:

https://realistautopia.blog.hu/api/trackback/id/tr42851310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása