Ki a Sátán? Van-e szabad akarata? Egyáltalán szolgál valakit, vagy csak magáért van...no ..meg az emberekért?

Jó estét kívánunk, kedves hallgatóság! A mai este folyamán Sátán úrral készítünk interjút! Megkérdezzük őt, mint mai világunkban a gonosz megtestesítőjét. Kíváncsian várjuk, hogy miként válaszol majd kérdéseinkre.
Komoly ellenállásba ütköztünk, amikor kiszivárgott a hír, hogy Sátán úr riportalanyként jön a rádióhoz, ezért a rendőrség segítségét kértük, vendégünk személyes védelme érdekében.

- Tisztelt Sátán Úr, hogy szólíthatom?

A stúdióban folyamatosan változott a vendég külleme. Először öltönyös úriembert, majd flitteres ruhás konzumnőt, aztán fényt, sokszögű fénylő alakzatot, fekete bárányt, szemnélküli játék babát, végül egy triangulumban ülő szemet láthattak a munkatársak. A válasz pedig jött:

- Maradjunk az egyszerűség kedvéért, a Sátán megszólításnál.

- A Sátán szó jelenlegi ismereteink szerint ellenséget jelent. Mit gondol ön erről?

-Badarság! Én mindig is azt tettem, amit az Úr kijelölt számomra!

- Nem értem! Ön az Isten ellensége…vagy nem?

-Á.. ezt az emberek mondják…

- A Biblia Istentől való szentírás. Ön ott gonoszként szerepel.

-Talán nem az emberek írták a Bibliát? Én csak az Úr parancsát teljesítem!

- A Jelenések Könyve szerint Ön nagyon gonosz dolgokat fog cselekedni. Mit fűzne hozzá ehhez?

- Nem szívesen fogok olyan mészárlásba! Az angyaloknak nem adatott szabad akarat. Egyébként maga is beláthatja, hogy ostobaság azt gondolni, én az Isten ellensége vagyok! Ugyan, ha én mindig ellene mondanék az Úrnak, akkor eszem ágában sem lenne végrehajtani azt, amit abban a könyvecskékben rólam írnak. Tudom, önöknek, humanista beállítású lényeknek nehéz megérteni a túlvilági rendszereket, hiszen önök csak figurák a sakktáblán, amin egyetlen Isten irányít, de önök is bármikor újrateremthetők!

A riporter megköszörülte a torkát, néhány másodpercig a papírjai között turkált, majd megszólalt.

- Istentől származik a Tízparancsolat, ezt ugye nem vitatja?

- Miért tenném?

- Az ölés bűn, tehát gonoszság. A bűn pedig a gonosztól való. Ön pedig a gonosz megtestesülése! Nem így van?

- „Ne ölj” így szól az Isten igéje. Egyébként ez csak az emberekre vonatkozik, és csak korlátozottan. Angyalokra nem! Bizonyára olvasta a Bibliában Jerikó történetét. Sokezer gyermeket, asszonyt és férfit mészároltak le ott, tévedésből. Sajnos a gyilkosokat mind nekem kellett a pokolnak nevezett helyre kísérnem. Az emberi butaság sajnos határtalan! A „ Ne ölj” parancsot sokan megszegik. Kétmillió ötszázkétezer száztizennégy böllért kellett elhelyeznem az elmúlt négy évezredben a Pokolban. Ábrahám vagy Noé idejében még nem volt törvény, volt, aki szabadon gyilkolhatott, Isten egyedi döntései alapján, csak párszáz évvel később jutott a mi urunk Istenünk eszébe ezen páratlan parancsolat. Az az érzésem, hogy mindössze az én dolgomat akarta ezzel megszaporítani…

- A „ Ne ölj” parancs az emberi élet kioltását tiltja, nem az állatokét! Hogy jönnek ide a böllérek???

- Nos ezt sem Isten, sem az emberek túlnyomó része nem így gondolja. Egyébként vannak az ölés szó jelentésére megfelelő definíciók. Ugye nem gondolja, hogy majd valami felkent vallási vezető megmagyarázza, hogy mi az igazság? Vannak dolgok, amiket nem lehet leírni, nem lehet szavakba önteni. Isten Szent Szelleme adja a megvilágosodást! Sokszázezer lélek került földi élete után Pokolra, csoportosan elkövetett gyilkosságért. A megkövezést, mint kollektív gyilkosságot végző személyeket megbüntette az Isten. Akik halálra dobálták az elítéltet, olyan ostobák voltak, azt hitték az Úr nem látja, hogy kinek a dobása talált és kié nem. Ki oltott ki életet, ki az aki nem. Persze a vallási vezetők ezt is megmagyarázták, mint jellemzően minden emberi ostobaságot, ami sosem származhatott az Istentől. Ugyanilyen butaság volt később a hivatásos hóhérok arcát eltakarni. Isten úgyis tudja, ki ölt!

A riporter sápadtan kereste, a hol amorf, hol emberi testet öltő személy tekintetét, velejét.

- Mégis…mégis mikor vitt magával utoljára egy lelket a Pokolba?!

- Úgy huszonöt másodperce volt egy eset Új-Guineán. Egy huszonhét éves bennszülött meghalt maláriában. Bálványt imádott! Szörnyű bűn, az Isten törvényének megszegése! Hat felesége volt, tíz gyermeke, és nem az Istent imádta, hanem egy faszobrot! Az önök számítása szerint úgy négy nanomásodpercig vacillálhatott az Isten a bűnös sorsán. Ez az ember soha nem bánt meg szinte semmit, sőt még azt sem tudta, hogy csak egyetlen Isten van! A lelkét az Úr hozzám küldte.

A szavak hallatán gyöngyözni kezdett a riporter homloka.
- Hisz ön Jézusban, Sátán úr?

- Természetesen!

- Elfogadja ön az evangélium szavait, miszerint Jézus feláldozta magát a kereszten, és vérével megváltotta az emberiség bűneit?!

- Miért tagadnám?

- Elfogadja, hogy az ön bűneit is megváltotta?

Egy iszapvulkán fortyogásához hasonló kacagás hallatszott.

- Nekem nincsenek bűneim, ahogy egyetlen angyalnak sincs, sem Isten szeretetet gyakorló angyalseregéből, sem (az önök szavai szerinti fordításban) a piszkos munkát végző angyalok között.

- Az előbb vitt pokolra egy embert, aki sosem hallott törvényekről, Istenről és Jézusról!

- Igyekezhetett volna, hogy keresse az Istent! Itt van ma annyi lehetőség: tévé, rádió, internet, újságok! De ő egyetlen próbálkozást sem szánt nekünk! Nem tartozott az Úr választott népéhez, így nem rágta senki a törvényt az ő szájába. Ha a Szent Szellem nem kereste fel ezt a férfit, hogy megmondja neki, hogy mi a bűn, akkor neki kellett volna más úton megtudnia! Egyébként nem tisztem, hogy megkérdőjelezzem teremtőm döntéseit! Hozzám küldte a lelket az Úr, és kész!

A riporter néhány pillanatig nem tudott megszólalni, de aztán erőt vett magán.

- Sátán úr! Milyen a Pokol? Mit csinálnak ott, a holtak lelkei?

A „Gonosz” bugyborékolva izzó láva képét öltötte fel, szétpukkant, ismét öltönyös úriemberként nézett a riporterre, majd megszólalt.

- Hasonló, ehhez a bolygóhoz. Semmi tűz, vagy ilyesmi, hiszen mi angyalok nem szeretjük a lángokat. Az Úr megmondta, hogy kénköves lávatengerben éget majd el engem és végrehajtótársaimat az idők végezetekor. Gondolja, hogy ennek ellenére lenne a Pokolban tűz? Nem tudnánk végezni a dolgunkat. Elvégre nekünk is van önérzetünk…Ami a lelkek napi elfoglaltságát illeti, többnyire felvilágosító munkát végzünk számukra. Próbáljuk megértetni velük, hogy miért is vannak, ahol vannak. Egy kézzelfogható példa: Adolf Hitler lelkének elmagyarázzuk, hogy Káin miért nincs a Pokolban.

- Micsodaaa?- nézett meghökkenve a lángoló csipkebokor képében mutatkozó Sátánra a riporter.

- Pofonegyszerű! Az emberek sajnos szellemi, matematikai, de leginkább genetikai képességei gyalázatosan alacsonyak. Kezdetben csak Ádám és Éva élt a Földön. Született két gyermekük, Káin és Ábel. Káin megölte Ábelt, aztán feleségül vette Hanókhot. Kizárásos alapon Hanókh vagy Ádám és Éva harmadik, nőnemű gyermeke volt, vagy Káin anyjával, Évával nemzett utódot... Akár így, akár úgy, Káin mindenképp a testvérét vette feleségül, még akkor is, ha esetleg az egyben a lánya is volt. Persze lehetséges még egy verzió, miszerint Éva megunta régi megszólítását, majd felvette a Hanókh nevet. Ezen esetben Káin nem a testvérét vagy a lányát, hanem az anyját vette feleségül. Sajnos, hiába kérdeztem az Úrtól, nem mondta el nekem az igazságot.

A kérdező megigazította a nyakkendőjét és óvatosan a kígyó alakban mutatkozó Sátánra sandított.
- Bizonyos keresztény tanításokban azt írják, hogy éltek más emberek is a Földön ebben az időben.

- Nem éltek. Ha így lett volna, akkor az embereknek csak egy része örökölte volna az eredendő bűnt. Ádám, Éva, Káin vérvonalán kívül eső személyek pedig ugye nem.
Visszatérve Adolf Hitlerre, elmagyaráztuk neki, hogy ekkor sem a vérfertőzés, sem a gyilkosság nem minősült halálos bűnnek. Persze nem minden esetben, hiszen Isten egyedi döntéseket hozott, kinek oszt kegyelmet. Joggal merülhet fel a kérdés: Igen ám, de mi van az eredendő bűnnel, amit Ádám és Éva hagyott minden utódjára, amikor megkóstolván az almát, megszerezték a „tudást”? Káin mindenképp örökölte a bűnt. Jézus viszont halálakor, vérével megváltotta az emberiség bűneit, az eredendő bűnt is. A megváltásnak nincsenek területi és időbeli korlátai.

A riporter nagyot sóhajtott, aztán értetlenül nézett.
- Akkor mi is történt Káinnal?

- Isten nem küldte hozzám! Érzékeltem sokszor Jézus megfeszítése előtt, hogy rengeteg lélek kóborol a Sehollét világában. Jézus halálakor ezek a lelkek eltűntek! Isten biztosan magához vette őket. Nyilván csak az eredendő bűn volt az egyetlen bűnük, de azt csak a fiának vére válthatta meg.

- Az előbb említette Adolf Hitlert. Eszembe jutott a csehországi „mészáros”, Reinhard Heydrich SS tábornok. A kegyetlen halálosztót két partizán halálosan megsebesítette. Állítólag az SS főtiszt élete utolsó óráiban megtért Jézushoz. A kérdésem az, hogy ugye Pokolra került Heydrich?

- Ez a Heydrich biztosan nem. Nincs nálam, viszont az ateista partizánok, azok tömegé.....

A riporter hirtelen félbeszakította.

- Beszéljünk másról! Szodoma és Gomorra lakosságát fizikailag megsemmisíttette az Úr. A lelkek önhöz kerültek?

- Természetesen. Ott van Lót felesége is, meg számtalan prostituált, de ott van Ónán is.

- Lót felesége, aki Sodoma pusztulásakor Isten figyelmeztetése ellenére megfordult és sóbálvánnyá vált?

- Igen, ő. Az Isten szavának semmibe vétele bűn! A bűn pedig halál!

- Említette Ónánt. A hallgatóknak mondom el, hogy Ónán nem engedelmeskedett az Isten parancsának. Ónánnak gyermeket kellett volna nemzenie a sógornőjével, de nem tette, hanem a földre, - egyes Bibliafordítások szerint - egy virágra pazarolta magját, ezért az Úr megölte őt.

- Így van. Adolf Hitler azért van a pokolban, mert bűnös, Heydrich azért nem, mert őszintén megbánta. Sodoma és Gomorra lakói nem tudták, hogy rosszat cselekszenek, de az Úr szemében utálatosak voltak. Jöttek is hozzám szép számmal, csak úgy, mint Lót felesége, aki hátranézett a parancs ellenére. Robert Smith gépkocsivezető, tolatás közben nem nézett hátra egy külszíni bányához vezető út szélén, különben sem hitt Istenben, ezért került Pokolra. Nagy Jenő azért tartózkodik nálunk, mert házasságtörő életet élt a sógornőjével és megszegte az Isten írott törvényét. Ónán azért, mert nem teljesítette az Úr szóbeli parancsát és nem nemzett gyermeket a sógornőjével. Bárki, aki gyilkolt és nem bánta meg azt a Tízparancsolat megalkotása után, hozzám került, kivételt képeznek azok, akik megfelelő mennyiségű áldozatot mutattak be Istenünknek. A legnagyobb gond sajnos épp az, hogy amikor az Úrnak bárányt, barmot, kecskét áldoztak, valahogy meg kellett ölni az áldozatot és sajnos, mivel az ölés bűn, kezdhették elölről az egészet... Azok üdvözülhettek csak, akik az áldozatbemutatás ölés részét - mai nyelven szólva - kiadták bérmunkába.

- Mi a helyzet a vallási vezetőkkel? Vannak ilyenek Pokolban?

- De még mennyi! Sajnos nagyon sok pap és egyéb funkcionárius próbál beékelődni az Isten és az ember közé. Igaz, jól élnek a világban, amit maguk köré megalkotnak. Az ő legfőbb bűnük az, hogy hitetlenek. Nem hiszik, hogy Isten képes a közvetlen kontaktusra bármely személlyel. Megpróbálják kisajátítani Isten Szent Szellemét. Mintha az Isten többnyire csak vallási vezetőkön keresztül szólhatna a személyekhez… Mivel nincs bűntelen ember, ezért bűnösökből csak bűnöket koncentráló rendszer épülhet fel. Amíg bűnösök mondják meg bűnösöknek, hogy mi a helyes, addig sok dolgom lesz a pokolban. Sajnos sok vallási elöljáró beszédeivel, írásaival akkora káoszt épít az Isten köré, hogy azok az emberek, akik ezekben a megtévesztő ostobaságokban hisznek, eltévelyednek!

- Az Özönvíz a bűn elmosását szolgálta. Noén és a bárkán lévőkön kívül valóban minden elpusztult?

- Nem. A sós vizet megtűrő vízi állatok túlélték, az édesvíziek persze nem. Isten bajban is volt, amikor az Özönvíz után nem sokkal evett volna egy jó pisztrángsültet, és rá kellett döbbenjen, hogy nincs pisztráng. Így aztán az édesvízi állatokat szépen újra kellett teremtenie. A pingvinek is túlélték, mert a jég könnyebb, mint a víz és ezért felemelkedtek a néhány ezer méterrel megemelkedő vízfelszínre. Persze mivel a fa is könnyebb, mint a víz, faágakon kapaszkodva a madarak egy része is átvészelte az Úr özönvizét. Sorolhatnám még órákon keresztül. Néhány mélytengeri állat viszont kipusztult, hiszen nem viselték el a plusz négyezer méternyi vízoszlop többletnyomását.

A riporter némileg zavartan nézett maga elé, turkálta a jegyzeteit, aztán feltette a következő kérdést.

- Milyen tanácsot adna a jelenkor embereinek?

- Fogadják el az evangélium szavait! Isten, Jézust, saját fiát feláldozta a keresztfán. Jézus kiontott vére pedig megváltotta az emberiség bűneit. Higgyenek Jézusban és a Szent Szellemben, ne emberekben higgyenek és ne emberi iratokban. Akkor talán én sem leszek annyira leterhelve végre…

- Bizonyos karizmatikus keresztény körök azt hangoztatják, hogy a Gonosz sokszor Isten igéjével hozakodik elő, hogy becsapja az embereket. Egyre inkább úgy látom, hogy ez igaz lehet. Mi a véleménye erről?

- A Bibliában sok igazság van leírva. Ha én Isten igéjével be tudom csapni az embereket, akkor nem gondolja, hogy valami mégsem stimmel? Az Isten igaz személy, tehát az Ő általa mondottak is igazak. Igaz dologgal becsapni valakit csak viszonylagosan és csak egy hazug hitre alapuló rendszerben lehet. A hazug rendszerek pedig a bűntől terhes emberek sajátosságai! A hazugoknak, az irigyeknek és szolgálat ellen lázadóknak fáj az igazság. Az emberek többsége nehezen viseli az Isten által többé-kevésbé meghatározott sorsát. Isten igazságát alázattal kell viselnie mindenkinek! Aki nem így tesz, hozzám kerül, a Pokolba. És bizony annyian érkeznek folyamatosan, hogy a Pokol méreteit – Isten segítségével - eddig már 666 alkalommal kellett megnövelni…

A Sátán ekkor, mintegy szemléltetésként, egy pulzálva növekvő méretű áttetsző kocka alakját öltötte magára.

- Vannak dolgok, amelyek nem igazak a Bibliában?

- Hétezer hatszáznégy és Tizenegyezer nyolcszázhúsz közötti kisebb-nagyobb eltérésről tudok, a fordításoktól függően. A Bibliában írva vagyon, ki ahhoz hozzátesz vagy elvesz abból, az kihívja Isten haragját maga ellen. Nem egy, nem tíz, hanem sok megajottányit változtattak az eredetin…E lelkek már nálam vannak. Itt van például a hírneves Vörös-tenger. Röhögnöm kell, ha csak arra gondolok, hogy tudósok gondolkodnak a csoda megfejtésén, holott csak egy félrefordítás az egész! Eredetileg Nádas-tenger volt, ahol semmi sem vörös… De egy angol fordító keze kissé megremegett, s így lett a Reed-ből Red. Ma meg már mindenhol a Vörös-tengert emlegetik. De nekem nem tisztem, hogy Isten és ember közé furakodjak, ezért csak annyit mondok, hogy bízzatok Istenben! Egyébként az ölés definíciója is eltérés. Elárulhatom önnek, hogy én bizony vegetáriánus vagyok. Megismétlem, nem az írás a fundamentum, hanem Isten, az Ő Szent Szelleme, hit Jézusban és az evangéliumban! Ne feledjétek, az ostobaságra épülő hit útja hozzám vezet, nem Istenhez!

- Mi a véleménye Istenről?

- Isten, minden dolgok teremtője számomra maga az Igazság. Én és a beosztottjaim jól megvagyunk a Szent Munkaadóval. Egyszer megjegyezte nekem, hogy lehet, hogy mégsem pusztít el az önöknek majdan bemutatandó Armageddon Hadgyakorlat során.

A riporter viaszfehérre sápadt arccal kérdezte, alig hallhatóan:

- És mondja, Sátán úr, mégis mikorra várható e „hadgyakorlat”, hogy az ön szavaival éljek?

A Sátán szélesen mosolygó cirkuszi bohóc képében, piros krumpliorral, óriási cipőkkel, csíkos pulóverben jelent meg a stúdió mind a négy sarkában egyszerre. A négy alak lábai közt egy-egy söprűnyélre eszkábált lófej volt, fehér, sárga, vörös és zebracsíkos mintára festve. (Az Apokalipszis Lovasai! – gondolta a riporter és kissé bizonytalanul keresztet vetett.) Visszhangzottak a Sátán szavai:

- Isten útjai kifürkészhetetlenek!

A leizzadt újságíró egyre zavarodottabbnak tűnt, inge hónalján hatalmas izzadtságfoltok éktelenkedtek. Egyre jobban szeretett volna már túl lenni az egészen.

- Mi az amire a legbüszkébb?

- Arra, hogy annak idején végrehajtottam Úr legfontosabb parancsát és rávettem Évát, hogy harapjon csak abba a gyümölcsbe…

A Sátán ekkor egy kosárnyi mosolygós, ragyogó bíborszínű alma képében pihent az asztal szélén.

- Ez lenne ön szerint a legnagyszerűbb tett?

- Ha nem lett volna eredendő bűn, akkor barátom, most lehet, hogy te is sok-sok embertársaddal együtt lehullott, félig rothadt bogyókat majszolnál makogva a Paradicsomban. Az örök élet ugyan biztosított lenne számodra is, de ha Istenünk nem növelné meg az Édenkert méretét is, nehezen férnétek el. Se járvány, se háború, se baleset, se gyilkosság... Lennétek vagy... ötszázmilliárdan. Sokszor ugyan azt érzem, hogy legalább négy-öt almát meg kellett volna ennie Ádámnak és Évának is, mert túl nagy tudásra nem tettek szert. A tudatlanság, ostobaság igen jelentős mértékű világotokban! Most pedig mennem kell! Nagyon sok dolgom van! Próbáljátok felismerni az Isten igazságát! Füst, kénszag és fagyos fuvallat, mindössze ennyi érződött a rádió stúdiójában, amikor a Sátán eltűnt.