Közösségi oldal ajánlat

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Puncius Pinátus a kamuzsálemi helytartónő

2009.02.03. 18:47 Landdie

A Hölgy, Márió és messiáslányuk legendája a kacsanoni Herédes király birodalmában

Réges régen, a hatalmas Itália fényességes uralkodója megelégelte, hogy egy távoli tartományban eluralkodott a káosz. A provinciát, hol egyetlen helytartó sem tudott rendet tenni, emberemlékezet óta Kacsanonnak hívták. A bájos Valeria Anus sem volt képes a rend megvalósítására, ezért Tiberesia császárnő úgy döntött, a legtalpraesettebb leányt küldi Kacsanonba, aki nem volt más, mint Puncius Pinátus.

A provincia fővárosában Kamuzsálemben trónolt Herédes, a kacsanoniak hermafrodita királya, aki bensőséges viszonyt alakított ki Valeria Anus-szal és nagyon bánkódott a leváltása miatt. A hímnős uralkodó nagyon izgatottan várta Pinátust, hiszen a leendő helytartónő szépségéről és bujaságáról sokat hallott az elmúlt hónapok során.
 
Puncius Pinátus, miután komoly incselkedést folytatott a második légió, negyedik kohorszának minden harmadik tagjával, kielégülten vetette meg lábait Kamuzsálem kikötőjében. Bejárta az egész várost és végignézett az adózni nem szerető népségen, majd útját Herédes palotája felé vette.
 
 Kacsanon királya díszes palotájában fogadta az érkező helytartónőt, aki azonnal igencsak megtetszett neki. Az esti pazar lakomát hosszú beszélgetés követte, mely a provincia gondjairól, problémáiról szólt.
Puncius feltette az első érdemi kérdést:
- A császárnő elégedetlen, mert a nép nem fizeti rendesen az adót. Mi az oka ennek, kedves Herédes király?
Kacsanon ura megigazgatta kebleit, majd intett az egyik szolgálónak, hogy hozzon bort.
- Nehéz helyzetben vagyunk, mert az emberek unják a régi dolgokat ész új vallásznak hódolnak. Már jó néhány éve okítja itt egy harmincévesz nő az embereket. Tegnap a hegyről szónokolt a szivatag szélén és különösz dolgokat mondott, mint például: „ Az Anya küldött engemet tihozzátok” meg „ Ne szolgálj mász isztent csak a te Hölgyedet” aztán meg „Vannak magok melyek a sziklára hullanak ész nem kelnek ki”.    
Pinátust meglepte az uralkodó rendkívüli pöszesége.
- És? Ez nem mentesít az adófizetés alól! Herédes köhhintett, majd megvakarta a micsodáját.

- Ez nem olyan egyszerű. A kacsanoniak szent könyvében, a Lápra tekercsekben megjószolták, hogy eljön a messziász. Puncius magasra vont szemöldökkel kérdőn nézett a király szemébe.

- Hogy…, hogy mit csinál? Messzi ás?
Herédes dühösen csapott a combjára.
- Neeem! Messziász! Pinátus vonogatni kezdte a vállát.
- Ez a..az..izé  messzi ás, valami távkubikus féle?
- Neem! Messziász, aki azt mondja magáról, hogy a Hölgynek egyszülött leánya. Azt állítja, ő a megváltó.
 
Puncius végigsimított a fülbevalóján.
- Értem. És ez a messzi ás, vagy megváltó fizet adót?
Herédes nagyot legyintett.
- Á, dehogy! Nem dolgozik, így nincs miből fizetnie.
- Nem dolgozik? Miből él akkor? Örökölt? Gazdag családból származik?
- Nem. Az apja cukrász, valahol a folyó mellett lakik egy apró házban, egyébként nincs otthona. Jön, megy, meg beszél és ért a zöldszégekhez .
- A zöldségekhez? Az előbb azt mondtad ez a leány valami magokról prédikált. Nem lehet, hogy kertész?
- Nem tudok róla, hogy dolgozna. A pletyka úgy szól, hogy a múltkor megvendégelt ötezer embert két tál szpenóttal, vagy szószkával. Úgy tudni, dinnyét, meg uborkát isz tud varázsolni.
 
Pinátus szexisen végighúzta mutatóujját az alsó ajkán.
- Lehet, hogy kertész és szakács is egyben?
A király széttárt karokkal mondta.
- Fogalmam sincs, így inkább idehívom Kanyifász főpapnőt, ő jóval többet tud róla, mint én.        
A király katonáinak kiabált.
- Azonnal hívjátok ide Kanyifász főpapnőt!
A helytartónő kezdte megszokni az uralkodó pöszeségét.
- Kanyifás főpapnő? Különös neve van. Olyan, mintha azt jelentené, hogy „nincs fája”.
Herédes hevesen bólogatott.
- Érdekesz története van ennek a névnek isz. Tudod, nálunk itt Kacsanonban csak a nők lehetnek ropik.
 
- Ropik?
- Persze. Így hívják a mi isztenünknek, Hölgynek a papnőit. Szóval Kanyifász a ropiképzőben avval dicsekedett, hogy az anyjának elképesztően nagy cédruszerdei vannak Szotjola és Gomolja városza mellett. Készőbb kiderült az igazszág, nem volt neki erdeje meg afféle, csak húsz katasztrófálisz hold földterülete a szivatagban. Kanyifász hiába volt utólsószülött, öröklésre jogoszult leánygyermek, csak homokot örökölt, de egy kanyi fát szem kapott.
Puncius felvett az előtte lévő tálból egy fürt szőlőt, majd huncutul kacsintott a királyra.
 
A hamarosan megérkező Kanyifást két ropitársa is elkísérte, akik a nép szent iratát, a hatalmas, kéttengelyes Lápra tekercset hordozták mindvégig a főpapnő mögött maradva. Az uralkodó hellyel kínálta a főropit, majd azonnal faggatni kezdte.
- Punciusz Pinátusz Rómából érkezett, ő az új helytartó. Arra kíváncsi ki isz ez a messziász, te többet tudsz róla.
A főpapnő pukedlivel adta meg a tiszteletet a rómainak, majd beszélni kezdett.
- Tudjuk, hogy ez az önjelölt messiás bazáryeti származású, az ő apja a bazáryeti cukrász, Márió. Nagyon különös, hogy a leány anyjáról senki sem tud semmit. Vannak akik azt mondják, hogy a leány anya nélkül fogant, de ez teljességgel nevetséges, azt viszont tudjuk, hogy Márió negyven évvel ezelőtt egy túl alacsony asztalon történő habverés közben, balesetben elvesztette a férfiasságát.
 
Pinátus felkacagott, Herédes pedig megborzongva, óvón a combjai közé rakta kézfejeit. A római nem állta meg szó nélkül.
- Tehát van egy anyátlan leány és egy töketlen cukrász apa, aki régebben meddő, mint amennyi idős a gyermeke. Bravó!
Kanyifás rezzenéstelen arccal folytatta.
- Az istenkáromló rossz nyelvek azt mondják, Istenünk Hölgy lejött az égből és Márióval hált, gyorsan megszült, azután otthagyta a gyermeket valami Gyászólnak nevezett helyen. A Szent iratokban nincs ilyen.
A kuncogástól fuldokló Puncius nevetését elnyomták Kanyifás paptársaihoz intézett szavai.
- Leányok! Csavarjátok a tekercset negyven és fél fordulattal jobbra, Daniella nagyotlátó porfétis könyvéhez.
 
A két ropi sebesen csévélte a kéttengelyes tekercset, majd az egyikük hangosan olvasni kezdett.
- Daniella nagyotlátó porfétis - kamuzsálemiekhez írt második közönséges levele. „ És láttam hogy a Hölgy leereszkedék az ő lajtorjáján az égből és a lajtorja közepéről hívogaték valakit az egek felé. És láttam egy szakácsmestert, ki megégetvén balját az fazéknak fülével, kiszaladék a kemencze mellől és szájára véve a Hölgy nevét, káromolá az Istent. És ugrándozék a szakács kínjában nagyokat Kamuzsálem kerítései körül mindenfelé. És fennakada az kerítés hegyes deszkáján, és ott marada az férfiassága iker golyóbisának mindenike. És sivítást hallottam, milyent akkor hallani, ha öt gólya esik a kéménybe. És láttam vala, hogy a lajtorja alja megérkezett a szakácsmesterhez, ki felszaladott a mi Hölgyünk Istenünkhöz. Hallottam nyögéseket, jajgatást és ujjongást az egek birodalma felől, azután lejött a Hölgy nagy pocakkal az ő dicsőségének diadalittas fényében, hogy megváltó leányt szülve befejezze várandósságát a kukoriczamalom pitvarában.”
 
Puncius Pinátus egy apró bronztükörben nézegette magát, közben a főropit kérdezte.
- És…mi az a kukoriczamalom?
Kanyifás zavartan pislogott.
- Fogalmam sincs, talán valami zöldségmalom lehet. Egy biztos, ilyen nincs egész Kacsanonban, így a bazáryeti cukrász leánya nem lehet a messiás. Egyébként is a próféciákban Daniela megjövendölte, hogy a mi Hölgyünk leányának apja szakács lesz.
A helytartónő hümmögött, közben kéjesen mosolygott Herédes királyra, azután Kanyifásra nézett.
 
 
 
- Főpapnő! Mi fontosat tudsz még elmondani a bazáryeti messiásról?
Kanyifás intett ropitársainak, hogy csévéljék fel a Szent Lápra Tekercset.
- Ennek a leánynak tizenkét követője van, úgy is hívják őket, a „tizenkét anyóstoll”. Kémeim jelentették, hogy napok óta mindegyikük csak zöldségeket eszik, így kifigyelhettük Iszkarotta Júditot az egyik messiáskövetőt. Ez a tanítvány erősen függ a sárgarépától, ezért harminc kosár karottáért elárulta, hogy hol találhatjuk meg a hamis messiást.
Puncius Pinátus érdeklődve figyelt.
- És hol sikerülne meglelnünk azt a nőt és az anyóstollakat?
Kanyifás büszkén válaszolt.
- Iszkarotta Júdit biztosan állította, hogy holnap este nagy zöldségevést rendeznek a Gezemice kertben. Kifigyeltük, hogy sok karfiolt és káposztát vettek a minap a piacon és a Gezemice kertbe vitték azokat.
A helytartónő bólogatni kezdett, majd az egyik centuriához fordult.
- Tizedes! Holnap este adjatok a főpap mellé harminc legionáriust, hozzák elém azt a messiást!
 
Herédes király kéjenc módjára szemezett Pinátussal. Amikor a ropik elvonultak, határozott hangon kérdezte a helytartónőtől:
- Punciusz, nem aludnál velem ma éjszaka?
- Dehogynem! Boldogan Herédes király!
 
A következő nap estéje szomorúan végződött a bazáryeti leány számára. A Gezemice kertben a katonák könnyedén elfogták a hamis messiást és a tizenkét anyóstollat. Elkobozták a káposztákat és a savanyítókádakat is. Puncius Pinátus először nem találta bűnösnek a bazáryeti messiást, ám Kanyifás sorolni kezdte a leány bűneit, melyek közül a szent pihenőnapon, csütörtökön történt savanyítás volt a legenyhébb…   
 

          
 

 A CIKK ITT IS OLVASHATÓ A vallaskritika.virtus.hu oldalon

A bejegyzés trackback címe:

https://realistautopia.blog.hu/api/trackback/id/tr75920782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása