A lávatavi kétszersült Sátántól a halál megöléséig. Kötik-e saját szavai a Biblia ihletőjét? Juthat-e Mennybe a Sátán, ha minden más megsemmisül?
Jelenések könyve 20.10” És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
Nem sokkal a végtelen vége előtt, amikor földi emberek már réges-rég nem léteztek, történt egy mennyvilágos szombati reggelen, délelőtt kilenc órakor, hogy megcsikordult a Mennyország kettős szárnyú kapuja. A bejáratot rég nem zárták, hiszen ki is jöhetett volna be e limitált férőhelyű túlvilágszegmensbe, amikor már nem létezett sem a Pokol, sem a Föld, pusztán csak a rettenetes kénköves lávató és a mennyeknek birodalma.
Rút karmok feszültek a nyomásnak engedő ajtótábláknak. A csikorgó hangok megzavarták a bejárat közelében daloló kerub Urat dicsőítő énekét, így a kis szárnyas lény utolsó fals hangja visszhangtalanul elillant Jehova birodalmának levegőjében. A kitáruló kapu mögött fertelmes lény tűnt elő, akkora, hogy be kellett húznia a nyakát, hogy beférhessen. A korábban éneklő kerub rémült szárnycsapásokkal távolodott a bejárattól a Mennyország belseje felé, hátrapillantva látta az érkező teremtmény szenesre pörkölődött koromfekete tollait. Kár volt lelassítania, mert utolérte valami soha nem ismert kénköves bűz.
A hatalmas, tízszarvú lény gyorsan szedte pikkelyes lábait az égi Jeruzsálem padlózatán. Az üdvözült emberek tapssal és hallelúja kiáltásokkal köszöntötték az érkezőt. Többen megszólították a hatalmas alakot.
- Helló! Mr.Brown vagyok a néhai Salt Lake City-ből. Amerikából érkeztél te is, keresztény testvérem?
A Menny legújabb lakója ügyet sem vetett rá, a következő megszólítóját pedig egyszerűen átlépte. Ez a második ember nagyot csettintett jobbjával és a távolodó alak után kiabált, odavonzva a többiek figyelmét.
- Tudtam! Tudtam! Évszázadokig számoltam! Egy ember még hiányzott! Ő a száznegyvennégyezredik, ki üdvözülhet! (1.) Teljes a létszám! Hallelúja!
Ahogy az üszkös teremtmény egyre beljebb jutott a Mennyország közepe felé, megsuhintotta égett tollas szárnyait, a bűz megcsapta az üdvözültek arcát. A csodálkozó mennybéli tömegben az egyik férfi megbökte a mellette álló nő vállát.
- Te! Ez nem a Sátán?
A lány mosolyogva tekintett mennybelijére.
- És? Ha megbánta bűneit, és hiszi hogy Jézus Krisztus megváltotta őt a vérével, akkor mi a gond? Nagy az Úr kegyelme! (2.)
A száznegyvennégyezredik egészen a trónteremig haladt döngő lépteivel, azután hirtelen megállt. A terem közepén ott volt a vakító fényben mutatkozó Úr jobbján a Báránnyal, mellettük Mikháel, Rafáel, Gábriel főangyalok. Gábriel háttal állt a jövevénynek, csak a fejét fordította hátra, hogy lássa, mi is ezen nagy mennybéli lárma okozója. Aztán kacagni kezdett, az Úrra és a Bárányra nézett és adottságánál fogva szárnyát összeveregetve halk susogással tapsolni kezdett. (3.)
- Megtréfált bennünket az Úr! Hallelúja!
Gábriel arcára fagyott a vigyor, amikor meglátta, hogy sem angyaltársai, sem a Szentháromság két látható tagja nem találja humorosnak a történteket. A főangyal megpördült és a jövevény felé bökött olyan erővel, hogy mutatóujj-tollának tokja is belereccsent.
- Te nem lehetsz a Sátán! Ő a kénköves lávatóban van és kínoztatik éjjel és nappal és örökkön örökké!
A jövevény pontosan úgy kezdett röhögni, ahogy azt Gábriel az évmilliók során a Sátántól annyiszor hallotta.
- Tévedsz. Én vagyok az Ördög, Sátán, Belzebub, miként ahogy az Úr igéjében írva vagyon. Kezdetektől fogva létezem, úgy tűnik lejárt számomra az örökkön-örökké.
Gábriel ökölbe szorította szárnyait, majd felemelkedett. Röptében a jövevény felé kiabált.
- Nem hiszek benned! Te nem lehetsz itt és kész!
A felháborodott főangyal nem folytatta tovább a vitát, repülve távozott a Mennyország hátsó része felé.
Mikháel sátánszemet nézett az egykori Pokol valamikori fejedelmével, majd egyik szemével a trónterem szélén pihenő, régóta nem használt pallosát kereste, ám egy titokzatos erő azt mondta neki, ne harcoljon. A főangyal szólott:
- Emlékszem rá, amikor megkötöztelek ezer esztendőre és azután eleresztettelek a Világvége előtt. Persze te azonnal toborozni kezdted Góg és Magóg seregeit a csúfos vereségedet jelentő háborúra. Gábriellel közösen taszítottunk a lávatóba, hogy örökkön örökké kínoztassál! Mit keresel itt? (4.)
A Sátán lerázta a megégett tollpernyék maradékát szárnyairól.
- Persze, hogy emlékszem. Mit gondolsz te rólam? Miből vagyok én a kezdetektől fogva? Alig kevesebb mint egy végtelennyivel vagyok idősebb nálad. Amikor Armageddon után először dobtatok a kénköves lávatóba, azt gondoltad, hogy a Fenevad, meg a hamis próféta nem én vagyok? Mit gondolsz, hogyan jöttem ki onnan először? (5.)
Mikháel dühösen meglóbálta tollöklét a Sátán felé.
- Megint hazudsz! Az Antikrisztus és te nem vagytok azonosak! Miután a Fenevad és a hamis próféta a tűznek tavába vettetett, azután láncoltunk meg és engedtünk el ezer esztendő múltán, majd dobtunk a lávatóba, hogy elpusztulj! Miként szabadultál volna meg onnan???
A Sátán ismét röhögni kezdett, közben mélyen a Bárány balján ülő fénybe nézett.
- Mikháel, Mikháel! Ha egy kicsit ismernéd az Úr kijelentéseit, akkor nem mondanál ekkora baromságot! Hol van a kinyilatkoztatás az Úr igéjében, hogy én megsemmisülök? Sehol! Hiszed, vagy nem, miután másodszorra kerültem a kénkő és tűz tavába, az Úr kinyilatkoztatta és végrehajtotta a halál és a Pokol tűztóba vettetését. Én csak a Bibliából ismerem az igazságot. Ez a második halál-tűztó megsemmisítette a halált és az én teljes birodalmamat a Poklot. A halál halálát bejelentette az Úr, így a halál halálának megvalósulásakor bizony minden élő számára bekövetkezett az öröklét. (6.)
Most Rafaél főangyal szólalt meg.
- Ismét hazudsz! Mit gondolsz te?! A kénköves lávató majd válogat, hogy bizonyos dolgokat megsemmisít, bizonyos dolgokat meg nem?
A Sátán rezzenéstelen ábrázattal mondta.
- Válogat, hiszen a halálomat egyetlen prófécia sem említi az Úr kijelentéseiben. Különben is itt vagyok. Ha örökkön örökké kínoztatok, akkor elpusztulok-é? Mégis mi a francot képzelsz rólam? Talán örömömben jöttem ide? Nem! Azért, mert a jóságos, isteni kinyilatkoztatások megvalósulása elfogyasztotta a többi helyet, ahová mehetnék. Igen tény, hogy most is kínlódok, mert itt kell lennem ennyi hülye között és még egy normális pusztulásban sem lehet részem! Jehova soha nem mondta, hogy végleg a lávatóban maradok, hanem azt: „ És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
Mikháel dühében annyira összeszorította tollas ökleit, hogy kiment belőle a fehérség, így átlátszóvá váltak még az angyalcsontok is.
- Az Úr tüze fog elemészteni Sátán!
A mennyországi újonc fertelmes fogai elővillantak mosolyra húzott varacskos ajkai mögül.
- Sajnos nem teheti. A halál meghalt, így az elpusztítás lehetősége is. Mikháél, egyébként ismered az Úr jövendölését a Biblia utolsó négy sorában? Én óvatosabban fenyegetőznék.(7.)
A trónterem szélénél üdvözült emberek ezrei bámulták az elsápadt Mikháelt. Hirtelen tetvek jelentek meg ezerszám a főangyal testén és rágni kezdték a tollait. Mikháel rémülten csapkodta az állatokat, a Sátán pedig röhögni kezdett. (8.)
- Ne aggódj, nem halhatsz bele!
Mikháél vakarózva rázogatta tollait, majd Rafaéllel szárnyöltve távozott a Mennyország egy távolabbi zugába.
Hosszú percekig senki sem szólalt meg, az Úr, a Bárány, a Szent Szellem és a Sátán egymást figyelgették rezzenéstelenül, azután hirtelen egy szakállas ember közelített a trónteremhez és bátran szólította meg a Menny legújabb jövevényét.
- Szervusz testvérem! Engem Osztrákh Sándornak hívnak. Nagyon örülök, hogy hiszel Jézus Krisztusban! Bűneid megváltattak, tiéd az örök élet! Mondd csak, gondolkodtál rajta, hogy adakozz a mennybéli szegények megsegítésére?
A Sátán hol a Bárányra, hol annak balján ülő fénybe nézett, azután egyetlen mondat hagyta el a száját.
- Vagyok, aki vagyok.
Az egykori Pokol néhai fejedelmét körülvette az Úr trónusából áradó vakító fény.
A Sátán eltűnt, a trónteremben csak a Bárány és az Úr káprázatos fénye volt látható. Az emberek hangos hallelújázás közben tapsoltak és áldották az Úr nevét.
A Bárány mosolygott az örvendő tömegre, amely lassan megtöltötte a termet. Valami furcsa nyomást érzett a bal vállán. Odapillantott a gyapján pihenő, üszkös, karmos kézre és beléfagyott a mosoly...
Ezen cikk nem jött volna létre, ha az alábbi ihletett idézetek nem léteznének.
(Károli Gáspár fordítása)
(1.) Jelenések könyve 7.3 „ Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. 4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.”
(2.) János evangéliuma 6.47 „Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.”
(3.) Jelenések könyve 7.10” És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!”
(4.) Jelenések könyve 20.2. „És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. 3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.”
Jel.20.7” És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. 8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. 9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. 10. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
(5.) Jelenések könyve 19.20 „És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:”
(6.) Jelenések könyve 20.14 „A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.”
(7.) Jelenések könyve 22.18 „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.”
(8.) 2Mózes8.16” És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.”
Index Vall-filo vitafórum a témában
Nem sokkal a végtelen vége előtt, amikor földi emberek már réges-rég nem léteztek, történt egy mennyvilágos szombati reggelen, délelőtt kilenc órakor, hogy megcsikordult a Mennyország kettős szárnyú kapuja. A bejáratot rég nem zárták, hiszen ki is jöhetett volna be e limitált férőhelyű túlvilágszegmensbe, amikor már nem létezett sem a Pokol, sem a Föld, pusztán csak a rettenetes kénköves lávató és a mennyeknek birodalma.
Rút karmok feszültek a nyomásnak engedő ajtótábláknak. A csikorgó hangok megzavarták a bejárat közelében daloló kerub Urat dicsőítő énekét, így a kis szárnyas lény utolsó fals hangja visszhangtalanul elillant Jehova birodalmának levegőjében. A kitáruló kapu mögött fertelmes lény tűnt elő, akkora, hogy be kellett húznia a nyakát, hogy beférhessen. A korábban éneklő kerub rémült szárnycsapásokkal távolodott a bejárattól a Mennyország belseje felé, hátrapillantva látta az érkező teremtmény szenesre pörkölődött koromfekete tollait. Kár volt lelassítania, mert utolérte valami soha nem ismert kénköves bűz.
A hatalmas, tízszarvú lény gyorsan szedte pikkelyes lábait az égi Jeruzsálem padlózatán. Az üdvözült emberek tapssal és hallelúja kiáltásokkal köszöntötték az érkezőt. Többen megszólították a hatalmas alakot.
- Helló! Mr.Brown vagyok a néhai Salt Lake City-ből. Amerikából érkeztél te is, keresztény testvérem?
A Menny legújabb lakója ügyet sem vetett rá, a következő megszólítóját pedig egyszerűen átlépte. Ez a második ember nagyot csettintett jobbjával és a távolodó alak után kiabált, odavonzva a többiek figyelmét.
- Tudtam! Tudtam! Évszázadokig számoltam! Egy ember még hiányzott! Ő a száznegyvennégyezredik, ki üdvözülhet! (1.) Teljes a létszám! Hallelúja!
Ahogy az üszkös teremtmény egyre beljebb jutott a Mennyország közepe felé, megsuhintotta égett tollas szárnyait, a bűz megcsapta az üdvözültek arcát. A csodálkozó mennybéli tömegben az egyik férfi megbökte a mellette álló nő vállát.
- Te! Ez nem a Sátán?
A lány mosolyogva tekintett mennybelijére.
- És? Ha megbánta bűneit, és hiszi hogy Jézus Krisztus megváltotta őt a vérével, akkor mi a gond? Nagy az Úr kegyelme! (2.)
A száznegyvennégyezredik egészen a trónteremig haladt döngő lépteivel, azután hirtelen megállt. A terem közepén ott volt a vakító fényben mutatkozó Úr jobbján a Báránnyal, mellettük Mikháel, Rafáel, Gábriel főangyalok. Gábriel háttal állt a jövevénynek, csak a fejét fordította hátra, hogy lássa, mi is ezen nagy mennybéli lárma okozója. Aztán kacagni kezdett, az Úrra és a Bárányra nézett és adottságánál fogva szárnyát összeveregetve halk susogással tapsolni kezdett. (3.)
- Megtréfált bennünket az Úr! Hallelúja!
Gábriel arcára fagyott a vigyor, amikor meglátta, hogy sem angyaltársai, sem a Szentháromság két látható tagja nem találja humorosnak a történteket. A főangyal megpördült és a jövevény felé bökött olyan erővel, hogy mutatóujj-tollának tokja is belereccsent.
- Te nem lehetsz a Sátán! Ő a kénköves lávatóban van és kínoztatik éjjel és nappal és örökkön örökké!
A jövevény pontosan úgy kezdett röhögni, ahogy azt Gábriel az évmilliók során a Sátántól annyiszor hallotta.
- Tévedsz. Én vagyok az Ördög, Sátán, Belzebub, miként ahogy az Úr igéjében írva vagyon. Kezdetektől fogva létezem, úgy tűnik lejárt számomra az örökkön-örökké.
Gábriel ökölbe szorította szárnyait, majd felemelkedett. Röptében a jövevény felé kiabált.
- Nem hiszek benned! Te nem lehetsz itt és kész!
A felháborodott főangyal nem folytatta tovább a vitát, repülve távozott a Mennyország hátsó része felé.
Mikháel sátánszemet nézett az egykori Pokol valamikori fejedelmével, majd egyik szemével a trónterem szélén pihenő, régóta nem használt pallosát kereste, ám egy titokzatos erő azt mondta neki, ne harcoljon. A főangyal szólott:
- Emlékszem rá, amikor megkötöztelek ezer esztendőre és azután eleresztettelek a Világvége előtt. Persze te azonnal toborozni kezdted Góg és Magóg seregeit a csúfos vereségedet jelentő háborúra. Gábriellel közösen taszítottunk a lávatóba, hogy örökkön örökké kínoztassál! Mit keresel itt? (4.)
A Sátán lerázta a megégett tollpernyék maradékát szárnyairól.
- Persze, hogy emlékszem. Mit gondolsz te rólam? Miből vagyok én a kezdetektől fogva? Alig kevesebb mint egy végtelennyivel vagyok idősebb nálad. Amikor Armageddon után először dobtatok a kénköves lávatóba, azt gondoltad, hogy a Fenevad, meg a hamis próféta nem én vagyok? Mit gondolsz, hogyan jöttem ki onnan először? (5.)
Mikháel dühösen meglóbálta tollöklét a Sátán felé.
- Megint hazudsz! Az Antikrisztus és te nem vagytok azonosak! Miután a Fenevad és a hamis próféta a tűznek tavába vettetett, azután láncoltunk meg és engedtünk el ezer esztendő múltán, majd dobtunk a lávatóba, hogy elpusztulj! Miként szabadultál volna meg onnan???
A Sátán ismét röhögni kezdett, közben mélyen a Bárány balján ülő fénybe nézett.
- Mikháel, Mikháel! Ha egy kicsit ismernéd az Úr kijelentéseit, akkor nem mondanál ekkora baromságot! Hol van a kinyilatkoztatás az Úr igéjében, hogy én megsemmisülök? Sehol! Hiszed, vagy nem, miután másodszorra kerültem a kénkő és tűz tavába, az Úr kinyilatkoztatta és végrehajtotta a halál és a Pokol tűztóba vettetését. Én csak a Bibliából ismerem az igazságot. Ez a második halál-tűztó megsemmisítette a halált és az én teljes birodalmamat a Poklot. A halál halálát bejelentette az Úr, így a halál halálának megvalósulásakor bizony minden élő számára bekövetkezett az öröklét. (6.)
Most Rafaél főangyal szólalt meg.
- Ismét hazudsz! Mit gondolsz te?! A kénköves lávató majd válogat, hogy bizonyos dolgokat megsemmisít, bizonyos dolgokat meg nem?
A Sátán rezzenéstelen ábrázattal mondta.
- Válogat, hiszen a halálomat egyetlen prófécia sem említi az Úr kijelentéseiben. Különben is itt vagyok. Ha örökkön örökké kínoztatok, akkor elpusztulok-é? Mégis mi a francot képzelsz rólam? Talán örömömben jöttem ide? Nem! Azért, mert a jóságos, isteni kinyilatkoztatások megvalósulása elfogyasztotta a többi helyet, ahová mehetnék. Igen tény, hogy most is kínlódok, mert itt kell lennem ennyi hülye között és még egy normális pusztulásban sem lehet részem! Jehova soha nem mondta, hogy végleg a lávatóban maradok, hanem azt: „ És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
Mikháel dühében annyira összeszorította tollas ökleit, hogy kiment belőle a fehérség, így átlátszóvá váltak még az angyalcsontok is.
- Az Úr tüze fog elemészteni Sátán!
A mennyországi újonc fertelmes fogai elővillantak mosolyra húzott varacskos ajkai mögül.
- Sajnos nem teheti. A halál meghalt, így az elpusztítás lehetősége is. Mikháél, egyébként ismered az Úr jövendölését a Biblia utolsó négy sorában? Én óvatosabban fenyegetőznék.(7.)
A trónterem szélénél üdvözült emberek ezrei bámulták az elsápadt Mikháelt. Hirtelen tetvek jelentek meg ezerszám a főangyal testén és rágni kezdték a tollait. Mikháel rémülten csapkodta az állatokat, a Sátán pedig röhögni kezdett. (8.)
- Ne aggódj, nem halhatsz bele!
Mikháél vakarózva rázogatta tollait, majd Rafaéllel szárnyöltve távozott a Mennyország egy távolabbi zugába.
Hosszú percekig senki sem szólalt meg, az Úr, a Bárány, a Szent Szellem és a Sátán egymást figyelgették rezzenéstelenül, azután hirtelen egy szakállas ember közelített a trónteremhez és bátran szólította meg a Menny legújabb jövevényét.
- Szervusz testvérem! Engem Osztrákh Sándornak hívnak. Nagyon örülök, hogy hiszel Jézus Krisztusban! Bűneid megváltattak, tiéd az örök élet! Mondd csak, gondolkodtál rajta, hogy adakozz a mennybéli szegények megsegítésére?
A Sátán hol a Bárányra, hol annak balján ülő fénybe nézett, azután egyetlen mondat hagyta el a száját.
- Vagyok, aki vagyok.
Az egykori Pokol néhai fejedelmét körülvette az Úr trónusából áradó vakító fény.
A Sátán eltűnt, a trónteremben csak a Bárány és az Úr káprázatos fénye volt látható. Az emberek hangos hallelújázás közben tapsoltak és áldották az Úr nevét.
A Bárány mosolygott az örvendő tömegre, amely lassan megtöltötte a termet. Valami furcsa nyomást érzett a bal vállán. Odapillantott a gyapján pihenő, üszkös, karmos kézre és beléfagyott a mosoly...
Ezen cikk nem jött volna létre, ha az alábbi ihletett idézetek nem léteznének.
(Károli Gáspár fordítása)
(1.) Jelenések könyve 7.3 „ Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon. 4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.”
(2.) János evangéliuma 6.47 „Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.”
(3.) Jelenések könyve 7.10” És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!”
(4.) Jelenések könyve 20.2. „És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre. 3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.”
Jel.20.7” És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. 8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. 9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. 10. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
(5.) Jelenések könyve 19.20 „És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:”
(6.) Jelenések könyve 20.14 „A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.”
(7.) Jelenések könyve 22.18 „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.”
(8.) 2Mózes8.16” És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.”
Index Vall-filo vitafórum a témában
Utolsó kommentek