EU-GSBURGTÓL EU-TANÁZIÁIG MAZOCH MÓDON
A hallucináció nem kisajátítható, vallási, felekezeti hovatartozástól független!
A Hét Vezér régóta elégedetlen volt a Besenyők nem kielégítő fájdalomokozásáért, ezért úgy döntöttek, hogy nyugat felé irányítják a népet. A Táltos látomásai mindig lenyűgözték Átkost és vezértársait. A sámán találta fel a vérszerződést is, ami a vezetők kedvenc önsanyargató elfoglaltságává vált ezekben az évszázadokban. A vérszerződés némiképp enyhítette a szadisztikus kívánalmakat és látványosabban működött, mint a korábban alkalmazott korbácsszerződés, amikor a vezérek önmagukat ütlegelték az egymástól kölcsönkért fegyverekkel. De mit sem ér az önsanyargatás, ha a nép nem tud szenvedni! Találni kellett a vándorlóknak egy helyet, ahol nyugodtan gyakorolhatták a kínlódást hosszú évszázadokon keresztül.
A Hét Vezér körülülte a sámánt, aki réveteg szemekkel kumiszszagút böfögött, elterült a földön, majd többször beleszúrt egy vastag tűvel combjaiba. A vezérek kíváncsian lesték a sámán minden rezdülését.
- Mit látsz Táltos?!- sürgette Átkos. A sámán hördült néhányat, majd hirtelen felült, ismét belevágta a tűt bal combjába, aztán kifejezéstelen tekintettel bámulva maga elé megszólalt.
- Látok két folyót. A Duma és a Szita! Szl…hörrrr.. Látlak tégedet Ártány!
- Folytasd!- sziszegte türelmetlenül két vezér is.
- Ártány! Látom ahogyan pajzsra emelnek társaid!
- A fiamat, pajzsra? De..de ugye szöges az a pajzs!-
Átkos hangja türelmetlen volt, miközben egy marok bogáncsot gyömöszölt a szájába.
A Táltos folytatta.
- A szláv népek játékát látom! Nagy –nagy gödör! Lábtörések bicsaklások helye emez!
- Miféle gödör? Szlávok?- kérdezte Tus.
- Szvatop luk, vagy mi a fene a neve ennek a szláv gödörnek! Évszázadokig kínozhatjuk magunkat benne!
- Csodálatos, csodálatos!- ujjongott Hiba.
- Látok egy várost, melynek neve EUgsburg! Látok egy nagy királyt, úgy hívják Kínrád!
- Kiféle, miféle uralkodó?- kérdezte Utód.
- Látom, hogy ez a Kínrád is Mazoch akar lenni! Fejbevágatja magát egy klarinéttal, vagy kürttel.
A vezérek kérdőn egymásra néztek, aztán Mond szólalt meg elsőnek.
- Aztán mi a bánat az a klarinét Táltos?!-
- Bulcsúzóul fújják meg egy mazoch varázslás során. Látom, ahogy belelehelnek, mint ahogy a kürtbe szoktak, aztán ütnek vele.
A pár pillanatnyi morajt a sámán hangja nyomta el.
- Látok egy vezért, aki békét köt és másként szolgálja a Mazoch népet!
- Békét köööt?! Micsoda tehetetlenség!- hümmögött Átkos
- Látok egy bíborköpönyeges halsapkás férfit és még több hasonlót! Füstölős vasalót lóbálnak a kezükben, és ezzel hadonásznak, meg vezérünk fejét vizesdézsába nyomogatják!
- Te, mi lehet az a füstölős..izé…vasaló?- kérdezte Tus, Hibától.
- Nem hallottad? Vasból van a hátasuk!-
- És mitől füstöl?-
- Honnan tudjam? Biztos azt is a vizesdézsába nyomják, hogy elaludjon!
A Táltos ismét kumiszszagút böfögött, aztán folytatta.
- Látok, sok-sok halsipkás, füstölős vasalós embert, akik csak hadonásznak keresztben, majd a vízbe, patakokba, folyókba, vedrekbe, dézsákba nyomják az emberek fejét.
- Fojtogatás! Micsoda kielégülés, nagyszerű!- kiáltott Átkos
- Hogy hívják ezt a vezért?- kérdezte Gond.
- Látom, hogy felírják neveit sokfelé. Látom a nevét..ööö.. Szend.. Szende ..Stván kijár,
Öö..Szende Stván evtás…ööö… Szende Stván Kerál Elvtárs….ööö az Ártány Ház ..öö eső..
- Sok volt a kumisz mi?- morogta türelmetlenül Hiba.
- Látom! Szende Stván Kerál Elvtárs..öö..az Ártány Ház Első Főtitkára!
- Minek a kára?!- csapott kardjára Átkos.
-Hallottad, a főtitnek a kára!- vágta oda Gond
- Látok egy másik vezért, aki nem tűri a vízbefojtogatást, és fellázad Stván Kerál Elvtárs..öö..ellen. Korpány, Kormány, vagy efféle a neve őnéki! Ő is nagy Mazoch vezér, hiszen egyszerre négy helyen akar uralkodni. A Kerál Elvtárs segít néki, hogy négy helyen uralkodhasson egyszerre, bár Kormány hamar szertefoszlik. - Hogyhogy szertefoszlik?!- kérdezett Átkos
- Négy helyen egyszerre…á…feldarabolás!- adta meg a választ magának.
- Látok másik kerálokat, kik később jönnek el! Szende Zászló! Karokat vágat le, nyelveket tépet ki! Aztán jön Könnyes Kálmán, ki a sírás nagy meghonosítója, kiszolgálván a nagy mazoch érdekeket! Látom, hogy a nők elcsábítása és némi betegségek következnek! Eljő Első Kandrás, majd Második Kandrás! Ez utóbbi megalkotja az Arany Bulát!-
A vezérek hahotázni kezdtek, a hasukat fogták a nevetéstől.
- Még hogy arany bula, hahaha, aranyból nőt, hehehe!
- Remélem, hogy igazak a látomások Táltos, mert akkor itt kell letelepednünk, a Duma és a Szita folyóknál!
A sámán zavaros szemekkel vonaglott a földön ismét, majd felült és meghúzta a kumiszos tömlőjét.
- Látom, hogy nagy a jólét! Valahányadik Béna Kerál ellenzéke, hogy megállítsa az ország szevedéstelenségét, behívja a tatárokat! Batyu Kán, zsákban hozza el a fájdalmat mazoch unokáink számára! Ám nem sokáig tart a fájdalom gyönyöre, mert Harmadik Kandrás visszahozza a nőimádatot. Szerencsére kihal az Ártányház, és végre szadista uralkodók, vezérek jönnek külhonból, akik méltó szadizmussal kielégíthetik a mazoch emberek vágyait!
- Te, mi az a szadizmus?- kérdezte Tus Gondtól, aztán egy tűt szúrt át a bal fülkagylóján.
- Nem tudom, de úgy tűnik a mazoch nép kedvére való lehet.
A Táltos folytatta.
- Látom, hogy Káros Brókert megválasztja a nép! Az ő felesége, a következő kerál édes anjoukája. A kerál neve Nagy Bajos, aki meghonosítja a népbutítást és a járványokat az országban!
- Végre! Túl sok az okoskodó a törzseinkben! Végre, népbutítás! Ez az!
Átkos ismét egy marok kórót vett a szájába, majd elégedetten nyalogatta az ajkából kiserkenő vért, közben le sem vette a szemét a sámánról.
- Látom, hogy két nagy város épül fel hatalma idején s egyre nagyobb lesz! A mazoch nép hálás a butításért és a járványokért, és a kerálok székhelyét, a két várost elnevezik: Buta és Pestis. Így hívják majd sok évszázadon keresztül a felemelkedő szenvedés fellegvárait. A dicső szenvedést ugyan kis időre megzavarja Mátrás az Igazságos Kerál, de szerencsére elbukik! Micsoda idők jönnek! Ahh.. parasztok lázonganak a jólét és a dübörgő Mátrásista fellendülés ellen. Övék lesz a dicsőség, hiszen övék a korbács gyönyöre, a tüzes trón a kiváltságos mazochok szenvedésének netovábbja!
A sámán pár pillanatig halkan morgott, közben Átkos ecettel gargalizált, majd véreset köpött, aztán kéjittasan sürgette a látnokot.
- Mondd tovább, Táltos! Gyerünk!
- A mazoch nép felemelkedését szolgálók elvtársiassága végképp megmenti a szenvedéséhes nemzetet, hiszen már bebizonyosodott, hogy a mazochok csak szadizmusban érzik jól magukat. Végre beköszönt a nyugtalan viszály, és a főurak elvtársakká válnak. Az ország egyik része a nyugati szomszéd Hasbarúgó uralkodót látná szívesen az ország élén, de vannak, akik nem érik be zúzódásokkal. Ez utóbbiak az Összetörők Szultánjához fordulnak segítségért. A dicső civakodás meghozza gyümölcsét! A északi és nyugati mazoch főurak a hasbarúgóknak fizetnek szolgálataikért, a többiek a törőknek a megfelelő fájdalomért, hálából.
Átkos hátrafordult az őrök felé, majd kiabálni kezdett.
- Hozzátok ide a kis Ártányt! Hallania kell a jövőt!-
- Látom, ahogy másfél évszázadon keresztül bőséges elégtételt vesz a mazoch nép a szadizmusból, mit Mátrás az Igazságos próbált elvenni tőle. A hasbarúgók végül felülkerekednek a törőkön, mert már kezd unalmas lenni a kéznek ficama és lábnak szilánkos repedezése az országban. Jön egy elégedetlen fejedelem, valami Káróczi, vagy hogy is hívják, de a hasbarúgók népszerűsége lesöpri őt is. Káróczi belátja hogy tévedett, aztán megbánva tetteit igaz mazochként beleveszejti magát a Rodos-Tóba.
-Hurrá, hurrá! - tapsikolt a közben odaérkező kis Ártány, aztán nevetve belehenteredett a közeli csalánosba.
- Látok egy veszedelmes lázadást, mert az elégedetlenség nagy! Megunja a mazoch nép egy része a hasbarúgós kéjelgést, ezért változtatni akar. Hasbarúg Hagymau hiába oszt könnyfakasztó mámort a népnek, a mazoch nép rosszabbat akar! Elő-Rossz, Ős-Rossz, vagy Ó-Rossz legyen, nehezen dönt Hagymau, aztán megleli a megoldást.
A kis Ártány nevetgélve vakarászta véresre a csalánkiütéseket a karjain, majd leheveredett a vezérek mellett a fűben.
-Látok egy nagy háborút, amely nagyobb, mint bármelyik, mi eddig volt. Szerencsére sok fájdalom éri a népet. A bölcs mazoch vezetők arra kérik a győztes hatalmakat, hogy ha már elvesztették a háborút, legalább változatosan szenvedhessenek tovább, mert a hasbarúg módszerek már nagyon unalmasak. A kérés meghallgatásra nyer, hiszen a mazochok kétharmadának ekkor megadatik, hogy külföldön, különböző hatalmak alatt, kisebbségben, ám nagy fájdalomban élhessen. A Ti-barom-i békediktátum ismét a mazoch érdekek mellett szól.
Tus lehúzta a saruját, majd az egyik közeli hangyabolyba dugta a lábfejét, közben végig a Táltost bámulta, s mosolyogva élvezte, ahogy a hangyacsípésektől feldagad a bokája.
- Látok egy még nagyobb háborút! Épületek omlanak össze, sok katona lábak nélkül tér haza a harcból, sok pedig ezer darabba szakadva utánozza Korpány tettét. Népünk végre ismét szenved, végre beköszönt az Ó-Rossz szadizmus! Micsoda kor, feljelentés, kényszermunka, láger, szögesdrót..
- Micsoda sületlenség! Ki az az ostoba, aki megszögel egy drótot?!
Kiabált Hiba, a hóna alá szorított egy szederindát, aztán hozzátette:
- Nem sok mindent értek én ebből az egészből! Diktátum…láger..
- Csendet!- nézett mérgesen vezértársára, Gond.
- Látom a nép fiát! A nagy vezetőt, kit végre maga választ a mazoch nép! Kék pergamenre írják az ő nevét, Károsi így hívják!
- Hé, hé, ez a Károsi vagy Káróczi vagy kicsoda már volt!-
- Csendet Hiba! Figyelj oda jobban!- szidalmazta Átkos.
- Igazi felemelkedés köszönt a mazochokra! Maguk választják meg saját szenvedéseiket! A vezetők végre megtanulnak szadistává válni, és emberöltőkön keresztül segítenek a népnek. Ám a mazochok egyedül sosem lesznek igazi szadisták, ezért belépnek egy szövetségbeeee, hooogy…
- Na..na..mi van?-kérdezte Átkos, miközben a kitisztuló szemű Táltosra figyelt.
- Ne hagyd abba! Még!- jöttek a bekiáltások
Ám a sámán megrázta fejét, aztán felállt és a hét vezér csodálkozó tekintetének össztüzében.
- El…elmúlt ..a látomás!- mondta halkan, aztán visszarogyott a földre.
A vezérek hangosan vitatkoztak a hallottakról, aztán Átkos hangja elnyomta a többiek hangját.
- Őrök! Gyorsan egy pajzsot kiszögezni! Felemeljük Ártányt! Holnap indulunk meghódítani a Duma és Szita folyók földjeit!
A Táltos ismét megrázta a fejét, körbenézett, de már nem foglalkozott vele senki. Az utólsó gondolatfoszlányra próbált emlékezni a látomásaiból. Egyetlen rövid szót préselt ki ajkai között, amire már senki sem figyelt:
- Eu-tanázia!
Utolsó kommentek