Ennek a festménynek vallási körök az "Utolsó vacsora" címet adták, pedig a  képnek semmi köze sincs a bibliai eseményhez. A mű címe sokkal inkább lehetne: „A férfiak, akik megtalálták az ételmintás tengeralattjárót”. A festő a Dél-Amerikában tomboló inkvizíció miatt próbálta utolsó vacsorának tűnő módon megfesteni a képet, azonban az valójában egy akkor ismeretlen, idegen tárgy megtalálását örökítette meg.

A festmény közepén jól látszik a sokak által asztalnak hitt ételmintás tengeralattjáró és annak vastag ablakkerete. A betört ablak síkjából kilóg a feldobott talpú idegen lény. A jármű felső részéből kiáll egy kehelynek álcázott periszkóp, melyet az áldozat élete utolsó pillanataiban a támadó felé forgatott.
Az alkotás másik központi alakja a bal kezében féltéglát tartó személy. A mellkason átvezető haránt vörös sáv arra utalhat, hogy a féltéglás férfi egy anyakönyvvezető. Ez természetesen nem így van, hiszen itt legfeljebb atya-kővezetésről beszélhetünk. A férfi jobbjával minden kétséget kizáróan mutatja, hogy kétszer dobott. A többiek csodálkozva bámulják a mesterdobót, kezüket összekulcsolva reménykednek benne, hogy az idegen lény nem fog feltámadni.

Az alkotás jobb alsó sarkában látható férfit sokan szeretnék másnak látni mint a valóság. Akik továbbra is azt gondolják, hogy a kép az utolsó vacsoráról szól, azt állítják, mivel ez az alak a lábai között szorongatja a harminc ezüstpénzt tartalmazó bőrzacskót, nem lehet más mint Júdás. Ez teljesen nevetséges. Nem is a bőrzacskóval van itt vita, sokkal inkább annak tartalmával. Kérem, ez a férfi nem Júdás, hanem egy felfedező, és bizony ott maszturbál a tengeralattjáró mellett, a kép jobb alsó sarkában! Egy új, korábban soha nem látott, szárazföldre emelt tengeralattjáró nyilván sokkot okozhatott ennek az alaknak. A tengeralattjáróra történő felizgulás, (submarinofília) megjelenését is hivatott bemutatni ezen festmény.

Fentebb, ismét itt egy alkotás, amelyet eleinte a római egyház kisajátított magának. A műre a Szentháromság címet erőltették, pedig tartalmát tekintve csak találgathatunk, hogy mi is lehetett az eredeti cím. A legvalószínűbb címváltozat a „ Habfürdőző gyermekek súlydobási kísérlete galambvadászat  céljából” lehetne. A képet végül kiátkozta Róma és így messzire távozva a budapesti P-Dox katedrálisban került elhelyezésre. A budapesti szentélyben a semmiben sem hívő tömeg új névvel látta el az alkotást.: „ Ez egy festmény is lehetne, de nem az.”
 
Az alkotás legvalószínűbb jelentése nem más, mint amit ábrázol. A kép közepén két gyermek egyesült erővel próbálja meg elhajítani a hatalmas golyósúlyt a feljebb repülő, láthatóan rendkívül megriadt galamb irányába. A cserejátékos gyermekek figyelik a habból a mozdulatokat. A medence partjain ülő fürdőmesterek fogadást kötnek arra, hogy vajon sikerül-e, vagy sem eltalálni a madarat. A két felnőtt fogadásának bizonyítéka a kézmozdulatokból látszódik. A kő- papír-olló című játék során az idősebb fürdőmester ollót, a fiatalabb egyik kezével ollót másikkal papírt mutat. Aki nem ismerné a kő-papír-olló játékot, itt megismerheti.: Wikipédia-kő,papír,olló

 

Ez a kép a „ Kiragadtatás a habfürdőből” címet kaphatná. Jól látszik, hogy a fürdőköpenyes gyermek szárazföldi kísérettel menekül, a galamb követi őt, a galambot pedig a súlylökő gyermekek az egyik fürdőmester kíséretében. Világosan kivehető, hogy a kép felső részén látható idősebb fürdőmester mérgesen tekint a renegát kollegájára és az át nem igazolt gyermekre.

Akik vitatják, hogy a kép jobb oldalán lévő férfi fürdőmester, azokat arra kérném, hogy gondolkozzanak el azon, miként tudott kivirágozni víz nélkül az alak kezében található vízjáró pálca, továbbá mit keres a férfi feje fölött látható medúza.
 

 
Ezt az összes közül a legrégebbi festményt sok egyház szeretné Keresztelő János és Jézus találkozásának láttatni.
Higgyék el, nem erről van szó! A központi alakok közül a jobb oldali nem más, mint Habzó Tivadar, aki a jobbjában tartott Atlantic szappannal megáldja Habfestő Demetert, aki a tanítás hatására önnön tudatára ébred és festeni kezd olyan képeket, melyeket korábban láttunk. A Habzó Tivadar baljában található cetcápa spékelőtű valójában ténylegesen ereklyének számít. A spékelőtűt teljesen biztosan abból a nagy halból húzták ki, amellyel Tivadar kortársa ötezer embert, vagy többet megetetett.
Bizonyos techno-religiánus körök felhívják a figyelmet rá, hogy a kép háttere megerősíti a szertartás túlvilági vonatkozásait. Szerintük Habzó Tivadar irányító-szappannak tűnő tárgyat tart a kezében, melyen egy táv-gombnyomással törpévé változtatja az indiszkrét közönséget. A minimalista értelmezés szerint a kép elülső részei lényegtelenek, a lényeg valójában a Nap előtt olvadó szárnyas hóemberről szól.

 

Claudio Coello spanyol, barokk festőművész alkotásának leginkább az „Ajándékozás a minigolfpályán” címet adhatnánk. Jól látható, hogy a gyermek, miután kiemelte a labdát a lyukból, meglepetten néz megajándékozóira. A fején díszes halfej-sipkát viselő, a képen jobb oldalon látható férfi, baljában buborékfújó pálcát, jobbjában szappanos vizet tartalmazó edényt tart. Zavartan néz, mivel fogalma sincs, hogy a parányi gyermeknek hogyan tudná átadni e hatalmas játékszereket. Szerencsére ott van vele a kép bal oldalán látható hermafrodita Piroska, aki buzgón tekint a játékok lexikonjának mélyére. Talán különös lehet, hogy a Piroska nyakában lógó macskajáték-inga nem kelti fel a festmény bal alsó sarkában látható oroszlán érdeklődését.

 

A festmény címe.: „ A fürdőmesterekhez megérkező Szputnyik”A korábbi festménypéldázatokon megfigyelhettük, hogy a fanatikus galambvadászok minden eszközt megragadnak arra, hogy vadászpraktikájuk fennmaradhasson. Ezen a képen jól látható, hogy a hatalmas dobó/vetőgömb  alakú Szputnyik megérkezése nagy hatással volt a fürdőmesterekre. Az aerodinamika törvényeit nagyon is jól ismerik a fürdőmesterek. A felesleges örvénykeltő antennák kicsavarása bizony fontos dolog, hiszen egy jó lövedék megszerzése nem könnyű feladat ebben a gonosztól átitatott világban.

 

Nézzük a bal oldali figurát. A Káinnak hitt férfi kezében egy klasszikus, napjainkban is kapható hátvakaró eszköz látható. Ez az alak feltehetőleg a tarkóját vakarja, amely cselekedet teljesen természetes gyakorlat volt abban az időben, amikor a tetvesség a kor festőit sem kímélte.
Testkontaktus.: Biztosan nem állíthatom, hogy a tarkóvakaró férfi szexuális indíttatástól mentesen közelít a tüsszentő alakhoz. Csak megírja valaki egy kommentben…