„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

És azokban az időkben megszülettek az Istennek unokái. Voltak köztük olyanok, kiknek később csak a válláig ért a hamarosan bekövetkező Özönvíz. Akadtak lábaskígyók, kik megkapaszkodtak vala az uszadékokon és lesték a víz alatt, merre lehet egy-egy fékezett habzású hableány testvérük. Isten unokáinak emléke fennmaradt a nagy Szent Könyvben, melynek bötűit talán még Ádám atya kezdte vízhatlan papiruszra vetni és Noé folytatott, megvilágosulva életének középső évszázadaiban.
Szó mi szó, a víznek özöne elvonult és pontosan oda ment vissza, ahonnét előjött. Az öreg Noé hamarosan nekilátott, hogy kitanulja a kőmíves mesterséget. Alig telt el száznyolcvan esztendő, és az öreg úgy dobálta a köveket a szintén mesteremberré lett ükunokáinak, hogy öröm volt azt nézni. Tanakodott a sokasodó nép, hogy mi is legyen a város neve, mely az első a nagy víz levonulása óta. Választásuk nagyon bölcs volt. Noé egy reggelen összehívta a népet és mondotta nékik.:
- Legyen ezen város neve mostantól Kamuzsálem!
És úgy lőn.
Hamarosan a sokasodó szépapák dédunokáinak ükgyermekei számlálgatták, ki a legnagyobb kort megélt atya. A kamuzsálemi kort elérők közt a leginkább agg hatszor kilenc évet élt tizennyolcszor számlálva.
A bizakodás hite kitöltetett! A Sátán jól tudta, hogy az emberek belekeverednek majd az ostoba irományuk mondanivalójába, mely mondanivalót az írástudóvá vált Ádám ősatya foglalt írásba.

„Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.”

Szotjola és Gomolja története

Az Özönvíz levonulása után következő nemzedékek mindent elkövettek, hogy beteljesítsék az Úr akaratát. A hitbuzgó vének és ük-ük ifjak lelkesen tanulmányozták Jahve kinyilatkoztatásait. Noé elhunyta után Kamuzsálem trónjára Nethán Gonorrhoea partyáka került. A háromszor huszonkétszer tizenegy éves agg vezető hamar rádöbbent, hogy nem kellő a szaporodás mértéke, hiszen egy-egy család létező tagjainak száma alig-alig éri el a négyezret. Nem volt mit tenni, kutatni kellett a szentírást, hiszen ahogy Isten fiai keresték a szaporodás lehetőségeit az emberek között, úgy az embereknek is keresniük kell a módot az isteni parancs beteljesítése végett. Az öreg Nethán hamar meghatározta az első lépést, a kivándorlást Kamuzsálemből. Így születtek meg az új városok: Szotjola és Gomolja.

Szotjolában, a városban, mely a növények termesztéséről volt híres, ott háltak az emberek répával és retekkel, hintették magjukat, mint a napraforgó egy őszi délutánon, meghágták a lukas kókuszdiót és ananásznak pikkelyei közt élvezkedtek, sőt, kik a bátor szaporítók áldása alatt voltak, azok bizony ráfanyalodtak a kaktuszra is.
Gomoljában az állattenyésztés dívott, ezért ott az emberek kecskékkel, juhokkal és krokodilokkal háltak, bár sosem hágtak meg Pónit és sosem hágtak meg Lót.

Ám az Úr nem azért van kezdetektől fogva, hogy ne tehessen igazságot! Quod Licet Ioviel és Non Licet Boviel, az Isten igazságát védelmező két főangyal küldöttként érkezett Gomolja városához, hogy kimentsék a bűntelen, hágatlan Lót és családját, a perverz Gomoljából, hol a kecske és birkahágás megvalósítói nem átallottak tárgyakkal, fejszékkel és tőrökkel is közösülni.
Az egyik szerecsen kardhágó, épp sóval hintette szaporodási módszerének élesebbik társát, amikor nem sokkal mellette megjelent, Ioviel és Boviel arkangyal. A Gomoljába emigráló pun férfi kéjes mosollyal nézett a jövevényekre, akiknek testét valami különös fény vette körül.
- Sziasztok két strutzmadarak! Ti Istenünk fiai, leányai, vagy későbbi lemenői vagytok-é?
A két arkangyal mogorván nézett a fegyver meghágásával próbálkozó férfire.
- Lót hajlékát keressük. Mondd, merre találjuk?
A férfi lesöpörte levágott fanszőreit a pengéről és kíváncsian nézett az érkezőkre.
- Ti  beszéltek? Nem lehetne, hogy esetleg mi megismerkedhetné…
Ioviel arkangyal kettőt suhintott jobb szárnyával, a gomoljai orrába szállt a förtelmes angyalhónalj-bűz.
- Te mikor fürödtél utoljára? Ilyen szaga még Dezodorozon babiloni király szolgáinak sincs!
Az angyal komoran összevonta szárnyait, és mogorván nézett a gomoljaira, aki látta, hogy a szárnyasok nem ismerik a tréfát. Egy pillanatig átsuhant a gondolataiban, hogy Isten fiainak miféle szüksége is van szárnyakra, de mivel ő kardkezű gyermek nemzésén gondolkozott, így nem töprengett tovább, hanem válaszolt:
- Nemállfel utca 16. Ott találjátok meg a Lót.

Lót a közel ingermentes hajlékának ajtaján történő kopogásra lett figyelmes, miközben asszonya sótlan sünpörköltet készített, még eme étket nem tiltó világban. Lót leányai egymás karjait simogatták a nagy unalomban, melyet apjuk házifogsága szabott ki reájuk. Az öreg atya bólogatva nézett összemelegedett leányaira, majd ajtót nyitott.
Lót teljesen elsápadt, amikor megpillantotta a két szárnyas embert a bejáratnál. Először becsapta az ajtót, hiszen a napokban két kentaur és egy pegazus is bekopogott patáival, de most ismét kitárta az ajtót, mert valami rendkívülit pillantott meg az állatemberek szemében.
- Jertek be szárnyas idegenek, kik mögött hágó férfiak gyülekeznek!
Quod Licet Ioviel és Non Licet Boviel hálát sugárzó tekintettel léptek Lót hajlékába.

Ioviel szárnytollaival Lót felé bökött.
- Lót! Te és családod megmentésre érdemes e bűnös világban. Jertek velünk, mert az Úr elpusztítja a bűnös Szotjolát és Gomolját hamarosan!
Az öregember nem értette a szavakat, melyeket a  két szárnyas küldött mondott néki, így kérdőre vonta őket.
- Mitől lenne bűnös Szotjola és Gomolja? Olvastam Ádám atya emlékirataiban, hogy régen az „Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”  Ti , az Úr szárnyas küldöttei, eredendő szárnyakkal rendelkeztek? Biztosan nem a hitető kígyó küldött benneteket, ki Évát is elhitette?
Boviel akkorát suhintott baljával, hogy két tollát is elhagyta.
- A Sátán fertőjéből ragadunk ki benneteket! Most velünk jöttök, a bűnös városok elpusztulnak!  

A Szotjolát és  Gomolját elválasztó domb tetején járt Lót, a felesége és leányaik, valamint a két angyal, amikor a városokra lesújtó kénköves tűzeső kezdetét vette. Ioviel arkangyal intőn szólott  a menekülőkhöz:
- Ne tekintsen senki se hátra a pusztuló városokra, ha kedves az élete!
Lótné született Gonor Rea azonban másként gondolta, miközben végigröhögte a dombra felutat , mivel azon gondolkodott, vajon a madárangyalok hogyan szaporodnak az isteni parancs megfelelése érdekében, így hátranézett.
Azt pontosan nem tudjuk, hogy Lótné utolsó látomása mi is lehetett. A lényeg, hogy szemtanú Lót pontosan leírta, miként lett  a felesége sóbálvánnyá, amelyet soha nem imádtak. És leírá azt is, hogyan folytatta a szexet a megmaradt túlélőkkel, akik nem voltak mások, mint saját leányai, szárnyatlanul, pikkelytelenül. S akik természetesen még nem hallottak a Tízparancsolatról sem a törvényekről, melyeket a Csodalámpából előbújó Mózes alkotott.
 
Hiszen tudjátok!
„Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.”

Igei támpontok:
1Mózes19.26 „ És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn. 27.Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala. 28. És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje. 29.És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót. 30. Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya. 31. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. 32. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 33. Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 34. És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 35. Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36. És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól.”

1Mózes6.4 „Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”


1Mózes1.26” És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”