Ám, nem Tarajanus volt az első punkosdi, hiszen a császár nem volt különösebben járatos a feltalálás tudományában. Az uralkodó a görög mitológiából merített. A császár Dácia elfoglalása előtt álmot látott, melyben egy hosszú hajú nő kinyitott egy szelencét és azon nyomban égnek állt az összes haja. Álmában hangot hallott, mely azt mondta neki,:” Ebben a jelben győzni fogsz!”. Tarajanus rögtön felismerte, hogy Zeusz üzent neki és az álomban szereplő nő nem más mint Punk Dóra és az Ő szelencéje. A római légiók a császár utasítására azonnal ismételten használni kezdték a tarajos sisakot, hiszen közeledett a háború és már kevés volt az idő, hogy a katonák hosszú hajat növesztve égnek álló hajjal küzdhessenek. Tarajanus bölcsen cselekedett és győzött.

Az alábbi korabeli festményen azt a jelenetet örökítették meg, amikor a morvszlávnyik punkok átadták Rothaarius, tarajatlanokhoz írt első levelét az ős-frankoknak. A szent kézirat alcíme az „Egyetértésben a vörös taraj viseléséhez való jogért” volt.

 

A kép felső részén jól látszik a punkok felé szálló, hanyatt repülő punk páva.

Tarajanus uralkodása után másfél évszázaddal Nagy Konstantin császár egy másik csata előtt egy teljesen másfajta álmot látott. Ő a keresztről álmodott, és annak a jelében győzött. A császár hamar rádöbbent, hogy Tarajanus álma hamis lehetett, hiszen Punk Dóra és szelencéje néhány évszázaddal korábban kétszer is Róma ellenségét szolgálta, a PunkArthagót. Az uralkodó rádöbbent az igazságra és bölcs döntést hozott a kereszt jelének alkalmazásával. Nem csoda hát, ha a kereszténység legitimitásáért sokat tevő Konstantint szentté avatták. Azonban nem feledték a keresztények, hogy Tarajanus keresztényüldöző volt, ezért a punkosdi mozgalmat jelképesen is viszontüldözni kellett. A viseletében megmutatkozó ellen-punkosdi mozgalom legfontosabb képviselői a tonzúrát viselő szerzetesek voltak. Nem csak a legapróbb taraj viselete volt tilos számukra, hanem mindenféle haj fejtetőn történő meghagyása is. A hajbakapás azonban őket sem kerülte el.